Az agyunk multiplayer módja már él, csak durván laggol

Percenként két bit. Ennyi fért át 2014-ben egy indiai kísérleti alany agyából három franciaországi társáéba, amikor a „hola” és a „ciao” üdvözlést küldték el Thiruvananthapuramból Strasbourgba. A küldő EEG-sapkában arra gondolt, hogy a kezét vagy a lábát mozgatja: az egyik az egyest, a másik a nullát jelentette. A fogadók fejéhez mágneses tekercset tartottak, amely fényfelvillanást keltett a látókéregben, vagy nem keltett. A két kísérletben a bitek 11, illetve 4 százaléka veszett el útközben.

Egy ötbetűs szó így percekig utazott. A kérdés ezért adja magát: mi változna, ha a sapkát és a tekercset két beültetett chip váltaná, amelyek közvetlenül egymásnak küldik a jelet?

Ami eddig tényleg megtörtént

Három kísérletet idéz mindenki, aki agy–agy kapcsolatról beszél.

• 2013, Duke Egyetem: két patkány agyát kötötték össze, az egyik a brazíliai Natalban, a másik az észak-karolinai Durhamben ült. A fogadó állat agykérgét az adó állat jelei alapján ingerelték, és ebből kellett kitalálnia, melyik kart nyomja meg. A legjobb eredmény 70 százalék körül volt.
• 2014, India és Franciaország: a fenti „hola” és „ciao”, négy egészséges felnőttel, műtét nélkül.
• 2019, Washingtoni Egyetem: a BrainNet nevű rendszerben három ember játszott együtt egy Tetris-szerű játékot. Ketten látták a pályát, a harmadik nem, neki a másik kettő agyjelei alapján kellett eldöntenie, forgassa-e az elemet. Öt háromfős csoport átlagosan 81,25 százalékos pontossággal dolgozott.

A három kísérletben közös, hogy egyszerre egyetlen igen vagy nem ment át, és a jel mindig számítógépen és az interneten keresztül utazott.

Mit tud ma egy beültetett chip

A Neuralink eszközét 2026 februárjának elejéig 21 ember kapta meg. A chip 1024 elektródát használ 64 hajszálvékony szálon. Az emberi agyban nagyjából 86 milliárd idegsejt van, vagyis az eszköz ennek elenyésző töredékét hallja.

Az olvasás ennek ellenére gyorsan fejlődik. A Stanford kutatói 2025 augusztusában a Cell folyóiratban közölték, hogy négy bénult résztvevőnél a ki sem mondott, csak elgondolt mondatokat is dekódolni tudták. A rendszer 125 ezer szavas szókincsből dolgozott, a pontosság a legjobb esetben 74 százalék volt.

A fordított irány sokkal szegényesebb. Az eddig publikált kísérletekben az agyba írt üzenet egy fényfelvillanás vagy egy egyszerű tapintási jel volt. Olyan eljárást senki nem mutatott be, amely egy mondatot, egy képet vagy egy érzést juttatna el egy másik ember agyába.

A sávszélesség az agyban fogy el

A Caltech két kutatója, Jieyu Zheng és Markus Meister 2024 végén azt számolta ki, hogy az emberi gondolkodás és viselkedés információs sebessége másodpercenként nagyjából 10 bit. Egy percenként 120 szót gépelő ember is ennyit teljesít. Az érzékszervek közben másodpercenként körülbelül egymilliárd bitet gyűjtenek be.

Ha ez a becslés áll, akkor két chip közé hiába húzunk gyorsabb vezetéket: a lassú pont maga a gondolat. A becslést vitatják, a New York Timesnak nyilatkozó Britton Sauerbrei idegkutató szerint a szerzők nem ragadták meg az idegrendszer teljes információáramlását.

A „mélyebb” kommunikáció ezért valószínűleg mást jelentene, mint gyorsabb beszédet. A mai interfészek a mozgásszándékot és a belső beszédet olvassák ki. Elképzelhető, hogy két összekötött ember egymás szándékát vagy figyelmét érzékelné, szavak nélkül. Ehhez viszont két külön betanított dekódernek kellene közös nyelvet találnia, mert a jelek agyanként eltérnek.

Kié az elgondolt mondat

A Stanford-kísérlet egyik mellékterméke, hogy a rendszer olyan belső beszédet is elkapott, amelyet a résztvevő nem akart közölni. A kutatók ezért jelszót vezettek be: a dekódolás csak akkor indult el, ha a résztvevő előbb azt gondolta, hogy „chitty chitty bang bang”. A jelszót a rendszer több mint 98 százalékos pontossággal ismerte fel.

Két chip összekapcsolása tehát agy–szoftver–agy kapcsolat lenne, és a középső elem dönt mindenről. Szoftverfejlesztőként ebben látunk ismerős feladatot: ki hitelesíti a két felet, hol titkosítják a jelet, ki tárolja a naplót, és mi történik, ha megszakad a kapcsolat. Ezekre a kérdésekre ma egyetlen publikált kísérlet sem ad választ, pedig egy elgondolt mondat érzékenyebb adat, mint bármi, amit eddig hálózaton küldtünk.

Források

• Grau és mtsai: Conscious Brain-to-Brain Communication in Humans Using Non-Invasive Technologies (PLOS ONE, 2014)
• Pais-Vieira és mtsai: A Brain-to-Brain Interface for Real-Time Sharing of Sensorimotor Information (Scientific Reports, 2013)
• Duke Health: Brain-to-brain interface allows transmission of tactile and motor information between rats
• Jiang és mtsai: BrainNet, A Multi-Person Brain-to-Brain Interface for Direct Collaboration Between Brains (Scientific Reports, 2019)
• eWeek: Neuralink’s Brain Chip Is Now Being Tested on Paralysis Patients in the UK (2026. február 2.)
• Azevedo és mtsai: Equal numbers of neuronal and nonneuronal cells make the human brain an isometrically scaled-up primate brain (Journal of Comparative Neurology, 2009)
• Scimex: A brain-computer interface could decode the silent monologue in your head (a Cell 2025. augusztusi tanulmányáról)
• Zheng és Meister: The unbearable slowness of being: Why do we live at 10 bits/s? (Neuron, 2024)
• Carl Zimmer, The New York Times: The Speed of Human Thought Lags Far Behind Your Internet Connection